Szezonális munkavállalás Magyarországon: hat hónap, mezőgazdaság, turizmus

A 2023. évi XC. törvény (Harmtv.) 23. § (2) bekezdése szerint a szezonális munkavállalás célú tartózkodási engedély legfeljebb hat hónapra szól, és tizenkét hónapon belül összesen sem haladhatja meg a hat hónapot. Az engedélyt a Nemzeti Idegenrendészeti Főigazgatóság adja ki, az érintett ágazatokat pedig miniszteri rendelet jelöli ki.

A hathónapos korlát pontos olvasata

A hat hónap nem az egyes engedélyekre vonatkozó felső határ, hanem a tizenkét hónapos időszakra számított összeg. A Harmtv. 23. § (2) bekezdése a hosszabbításra is kiterjeszti a szabályt: a meghosszabbított engedély sem viheti a munkavállalót a hathónapos keret fölé. Ez a különbségtétel dönti el a szezontervek jó részét.

Egy példa mutatja a legtisztábban. Egy balatoni szálloda áprilistól szeptemberig hat hónapra veszi fel a szerb állampolgárságú felszolgálót. A szezon jól sikerül, és a szálloda októberben további két hónapra marasztalná. Ez nem lehetséges: a keret betelt, a hosszabbítás jogszabályba ütközik, és a munkavállalónak el kell hagynia az országot. Ha a szálloda ugyanezt a munkakört előre nyolc hónapra tervezte volna, nem szezonális jogcímet kellett volna választania, hanem a vendégmunkás célú engedélyt vagy a Nemzeti Kártyát, amelyeknek más a feltételrendszere és más az átfutása.

A második gyakori félreértés az, hogy a szezonális engedély átalakítható tartós foglalkoztatási jogcímmé. Nem az. A szezonális engedély kifut, a következő szezonra pedig új kérelmet kell benyújtani, az első alkalommal lefolytatott eljárás teljes iratanyagával. A tavalyi szezon sikere nem rövidíti le az ideit.

Mely ágazatok, milyen eljárás, mekkora költség

Az idényjellegű tevékenységek körét miniszteri rendelet határozza meg, és jellemzően a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a turizmus munkaköreit fedi le: a gyümölcs és zöldségszedést, a betakarítást, a feldolgozóüzemi idénymunkát, valamint a szálláshely szolgáltatás és a vendéglátás szezonális állásait. Ha a munkakör nem sorolható a kijelölt ágazatok közé, a szezonális jogcím nem használható, akkor sem, ha a foglalkoztatás tényleg csak néhány hónapig tart.

Az eljárás a Nemzeti Idegenrendészeti Főigazgatóságnál folyik. A foglalkoztató a munkaszerződést, a bérre vonatkozó nyilatkozatot és a szálláshely igazolását adja, a munkavállaló pedig az úti okmányt, az egészségbiztosítás igazolását és a kérelmet nyújtja be, jellemzően a lakóhelye szerinti magyar konzulátuson. Az igazgatási szolgáltatási díjat miniszteri rendelet állapítja meg, a konzuli eljárás és a magyarországi kérelem díja pedig eltér egymástól; a benyújtás napján hatályos rendelet összegét kell alapul venni, mert a tételek évente változnak. A szezonális munkáltatók számára a szálláshely igazolása a leggyakoribb hiánypótlási pont, mert az idénymunkás szálláshelyeket sokszor csak a szezon indulása előtt véglegesítik.

A szezonális jogcím a munkavállaló oldalán is szűk. A hathónapos keretbe eső engedély nem alapoz meg családegyesítést, és az évek nem számítanak bele a huzamos tartózkodás felé vezető időbe, mert a jogalkotó kifejezetten ideiglenes, visszatérő foglalkoztatásra szánta. Ezt a toborzáskor érdemes világosan elmondani: az a jelölt, aki tartós letelepedésben gondolkodik, a második szezon végén hagyja ott a munkáltatót, és a betanítás költsége évről évre újratermelődik.

A szezontervezés hibalehetősége

A drága hiba nem a kérelem tartalmában, hanem a naptárban keletkezik. A mezőgazdasági foglalkoztató júniusi kezdésre tervez, a kérelmet áprilisban adja be, a konzulátusi időpontfoglalás pedig három hetet csúszik. A betakarítás nem várja meg az idegenrendészeti döntést, és a hiányzó tizenöt fő miatt elmaradó termés költsége nagyságrendekkel nagyobb, mint az eljárási díj. A második hiba a hathónapos keret rossz számolása: ha a munkavállaló az előző naptári évben már három hónapot dolgozott szezonális engedéllyel, az idei keretből csak három hónap maradt, és a nyolchetesre tervezett hosszabbítás elbukik. A szezon indulásától visszafelé kell tervezni, és a keretet munkavállalónként kell nyilvántartani, nem szezononként. A hasonló uniós kvótás megoldásokat a görög kétoldalú munkaerő kvóta írása veszi végig, a célországok ütemének összevetéséhez pedig az uniós engedélyezési határidők folyosónként ad viszonyítási alapot.

A magyar szezonális engedély tehát pontosan az, aminek a neve mondja: egy szezonra szóló, hat hónapban maximált jogcím kijelölt ágazatokra. Aki ennél hosszabb foglalkoztatásban gondolkodik, annak a tervezés első napján másik jogcímet kell választania. A foglalkoztatói kötelezettségek sorrendjét a munkáltatói szponzorálási megfelelési lánc foglalja össze.