Vendégmunkás szponzorálása: a munkáltatói megfelelési lánc

Amikor egy uniós munkáltató katmandui hegesztőt vagy manilai gondozót vesz fel, az engedélyt nem a munkavállaló, hanem a munkáltató erejére adják ki. A munkavállaló hoz útlevelet, aláírt szerződést és a képesítés igazolását. Minden más, ami eldönti, hogy az iratanyag átmegy-e, és hogy az engedély életben marad-e, a munkáltató oldalán van. A munkáltatónak jogosultnak kell lennie arra, hogy szponzorként járjon el. Igazolnia kell, hogy a bér eléri a jogszabályi küszöböt. És a munkakezdés után is jelentenie kell a változásokat. Ezek a kötelezettségek láncot alkotnak. Minden szem külön hatóság, külön vizsgálattal, és bárhol szakad el a lánc, az engedély megszűnik, bármilyen tiszta volt az iratanyag többi része. Ez az írás négy célországon keresztül nézi végig ezt a láncot, amelyek egészen eltérően működtetik: Németország, Hollandia, Írország és Horvátország.

Az irányelv, amely az egész láncot keretezi

A tagállamok többsége ma az összevont kérelmezési eljárásról szóló 2011/98/EU irányelv szerint, a 2024-es átdolgozott szöveggel futtatja a munkáltatói szponzorálást. A munkavállaló egyetlen összevont kérelmet nyújt be, amelyre egyetlen döntés születik a munkára és a tartózkodásra is, az irányelv pedig egyenlő bánásmódot biztosító alapjogokat ír elő, amint az engedély él. A munkáltatónak azért fontos ez, mert ez az eljárási gerinc, amelyre a nemzeti ügyet felépítik, de nem simítja el az országok közötti különbségeket. Minden állam a saját engedélyébe ülteti át az irányelvet, és megtartja a saját munkaerőpiaci vizsgálatát, bérszabályát és bejelentési rendjét. Az átdolgozott irányelvben átültetési határidő szerepel, amely a tagállamokra a szövegben megszabott időszakon belül jár le, és hogy egy adott állam mikortól alkalmazza az új szabályokat, azt államonként külön kell ellenőrizni, nem pedig az egész Unióra feltételezni. A szerkezet közös. A megfelelés részletei helyiek.

Az irányelv alatt van egy második eszköz, amelyet a munkáltató még közvetlenebbül érez. A munkáltatói szankciókról szóló 2009/52/EK irányelv az egész Unióban munkáltatói jogsértéssé teszi az olyan harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatását, akinek nincs tartózkodási joga, bírsággal és a közbeszerzésekből való kizárással együtt. Ezért nem udvariassági kör a munkavállalási jogosultság ellenőrzése. Ez a munkáltatóra háruló jogi kötelezettség, és az ezt kielégítő okmányellenőrzéseket a munkáltatót a bíróságtól megóvó iratellenőrzés írja le.

Első szem: van-e egyáltalán jogosultsága szponzorálni

Mielőtt egyetlen munkavállalói ügy is elindulna, több állam megkérdezi, szabad-e a munkáltatónak szponzorálnia. A legtisztább példa Hollandia, ahol az IND elismert szponzori rendszert, az erkend referent státuszt működteti. A legtöbb szakképzett migrációs útvonalon a felvevő cégnek már a benyújtás előtt rendelkeznie kell elismert szponzori státusszal, és ez olyan regisztráció, amelyet a munkáltató kérelmez és fenntart, saját feltételekkel és nyilvántartási kötelezettségekkel. Az a munkáltató, amely felsorakoztat egy Fülöp-szigeteki jelöltet, és csak utána veszi észre, hogy nem elismert szponzor, elvesztette azt az időt, amennyit maga az elismerési kérelem vesz igénybe. Az útvonalat, és azt, miért előzi meg az elismerés a bérkérdést, elismert szponzor előbb, bérküszöb utána tárgyalja.

Németország ugyanezt a szemet másképp fogalmazza meg. Nincs egyetlen szponzori engedély, de a legtöbb foglalkoztatást a Bundesagentur für Arbeit jóváhagyása nélkül nem lehet tartózkodási jogcímmé alakítani, és a hatóság a konkrét munkakör bérét és feltételeit vizsgálja. Írországban a jogosultság a Department of Enterprise, Trade and Employment, vagyis a DETE kezében van, amely a foglalkoztatási engedélyt a munkáltatónak adja ki, és elvárja, hogy a munkáltató lefolytassa az adott engedélytípushoz előírt munkaerőpiaci vizsgálatot. Horvátországban a jogosultság a Hrvatski zavod za zaposljavanje, a HZZ által végzett munkaerőpiaci ellenőrzéshez kötődik, és csak ezután adja ki a belügyminisztérium, a MUP a tartózkodási és munkavállalási engedélyt. Négy mechanizmus, egyetlen kérdés: szabad-e ennek a munkáltatónak behoznia a munkavállalót.

Második szem: a bérküszöb bizonyíték, nem ajánlat

A második szem a bér, és elvben mind a négy államban ugyanúgy működik. A szponzoráló munkáltatónak legalább az irányadó bért kell fizetnie, és az, hogy melyik bér irányadó, a munkakörtől függ. Németországban ez az építőipar, a vendéglátás vagy a logisztika kollektív vagy ágazati normáját jelenti, nem pusztán a törvényi minimálbért. Hollandiában a szakképzett migrációs útvonalak saját, az IND által megszabott és évente indexált bérküszöböt hordoznak. Írország általános foglalkoztatási engedélye éves minimális díjazási összeget alkalmaz, amely közzétett ütemezés szerint emelkedik. Horvátország a HZZ vizsgálatában megerősített feltételekhez méri az ajánlatot.

Az összeget tagállamonként szabják meg és saját ciklusban igazítják, ezért az a biztonságos gyakorlat, ha a kérelem évére vonatkozó küszöböt idézi, és dokumentálja az alapját, ahelyett hogy egy régi számot vinne tovább. Az alulfizetés az engedély elvesztésének egyik legbiztosabb módja. Elbuktathatja az ügyet a döntésnél, és ami rosszabb, visszavonást válthat ki már a munkavállaló megérkezése után is, ami összedönti a kihelyezést, a költséget pedig a munkáltatón hagyja. A bér olyan bizonyíték, amelyet a munkáltató benyújt, nem olyan szám, amelyről a jóváhagyás után alkudozik.

Harmadik szem: a kötelezettségek, amelyek a megérkezés napján indulnak

A lánc nem ér véget azzal, hogy az engedély kinyomtatódik. A legtöbb állam folyamatos kötelezettségeket ír elő a szponzornak, és ezek megsértése csendes módja annak, hogy egy tisztán megadott engedély megszűnjön. A holland elismert szponzornak nyilvántartást kell vezetnie, és rögzített határidőn belül értesítenie kell az IND-et a lényeges változásokról. Több állam megköveteli, hogy a munkáltató jelentse a munkaviszony megszűnését, a munkavállaló lakcímének változását vagy magának a munkakörnek a módosulását, mindegyiket megszabott ablakon belül. Ha az ablak lecsúszik, a jogsértő fél a munkáltató, nem a munkavállaló.

Itt bukik el az a szponzor, amelyik az engedélyt célszalagnak tekintette. A munkavállalót átteszik másik telephelyre vagy másik munkakörbe, a bérsáv elmozdul, és a változást soha nem jelentik be. A következő felülvizsgálaton a hatóság azt találja, hogy az engedély már nem fedi a végzett munkát, és az engedélyt vissza lehet vonni. A védekezés az, hogy minden bejelentésköteles eseményt rögzítenek a rá vonatkozó határidővel együtt, és a szerződést, a bért meg a munkaköri megnevezést összhangban tartják azzal, amit a hatóságnak az elején mondtak. Arról, mire kötelezi a munkáltatót a szponzori státusz viselése, mit jelent valójában egy munkavállaló szponzorálása ad teljes képet.

Hol szakad el a lánc először

A leggyakoribb szakadás az első szemen történik. Egy hollandiai munkáltató elismert szponzori státusz nélkül nyújt be szakképzett migrációs kérelmet, az IND pedig intézkedés nélkül visszaadja, mert az a cég, amely nincs a szponzori nyilvántartásban, ezen az útvonalon egyáltalán nem nyújthat be. A toborzás rendben volt, a munkavállaló valódi, és hetek vesznek el egy olyan kérelemre, amelyet soha nem lehetett volna befogadni. Ugyanez az alakzat máshol is ismétlődik: nem jogosult foglalkozásra épített ír ügy, az ágazati norma alatti bérrel benyújtott német ügy, a HZZ ellenőrzésének lezárása előtt beadott horvát ügy. Mindegyik egyetlen szem, amelyet túl későn néztek meg.

A Werklist ennek a láncnak a küldő oldalát viszi katmandui, mumbai, dubaji, zágrábi, szarajevói és belgrádi irodáiból, Nepálból, Indiából, a Fülöp-szigetekről és a Nyugat-Balkánról keresve jelölteket, így a munkáltatói oldal ellenőrzései még a munkavállalói ügy indulása előtt megtörténnek. Ha Németországba, Hollandiába, Írországba vagy Horvátországba tartó folyosót tervez, és minden szponzori kötelezettséget a saját szakmájához és létszámához mérten szeretne látni, küldjön egy rövid folyosóleírást. Beszéljen egy tanácsadónkkal.