Munkavállalási engedély helyi cég nélkül: az EOR-útvonal

Az a cég, amely nepáli hegesztőt szeretne egy lengyelországi építkezésre vinni, vagy Fülöp-szigeteki raktári csapatot Hollandiába, ugyanabba a falba ütközik abban a percben, amikor elolvassa az engedélykérelem űrlapját. A legtöbb uniós összevont engedélyen megnevezett szponzoráló félnek belföldi, törvényes munkáltatónak kell lennie, vagyis a célországban bejegyzett cégnek, adószámmal és társadalombiztosítási számmal. Az a külföldi cég, amelynek ott nincs társasága, nem írhatja a saját nevét arra a sorra. Az az engedély tehát, amely a felvételt jogszerűvé tenné, szerkezetileg megszerezhetetlen a számára. Az employer of record, röviden az EOR-szolgáltató, úgy oldja fel ezt, hogy az adott országban ő lesz a törvényes munkáltató, és ő szponzorálja az engedélyt, miközben a munkát ténylegesen irányító cég megrendelő marad. Ez az írás azt veszi végig, mikor alkalmazható ez az útvonal, hogyan elégíti ki a szponzorálási szabályt, és hol nem működik.

Miért kell az engedélyhez egyáltalán belföldi munkáltató

Az összevont kérelmezési eljárásról szóló uniós irányelv áll azok mögött az egyesített tartózkodási és munkavállalási okmányok mögött, amelyeket ma a tagállamok többsége kiad, a horvát jedinstvena dozvolától a cseh alkalmazotti kártyán át a holland GVVA-ig. Mindegyiket egy megnevezett munkáltató konkrét állásajánlata alapozza meg, és az idegenrendészeti hatóság ezt a munkáltatót vonja felelősségre. Ő az, aki a szerződést aláírja, a bért számfejti, a járulékokat megfizeti, és ő felel a munkaügyi felügyeletnek, ha a jogviszony nem az, aminek az iratanyag állította. Ebből semmi nem működik, ha a megnevezett munkáltatónak nincs jelenléte az országban. A hatóságnak nincs mit nyilvántartásba vennie, nincs mit ellenőriznie a bérszámfejtésben, és nincs kit felelősségre vonnia a saját joghatóságán belül.

A szabály tehát nem formaság, hanem abból következik, mire való az engedély. Mit jelent valójában egy munkavállaló szponzorálása végigveszi a szponzoráló félre háruló kötelezettségeket, és mindegyik bejegyzett helyi céget feltételez.

Két út a belföldi munkáltatói státuszhoz

Annak a cégnek, amelynek nincs társasága a célországban, két útja van hozzá. Építhet magának, vagy kölcsönvehet egyet.

A saját építés leányvállalat vagy fióktelep alapítását jelenti: cégbejegyzés, adószám nyitása, bejelentkezés a társadalombiztosítási szervnél, egyes államokban pedig ezen felül a szponzori státusz megszerzése. Ez komoly vállalkozás. Jelentős összegbe kerülhet, és hónapokba telhet, mire az első engedélykérelmet egyáltalán be lehet nyújtani, ráadásul folyamatos könyvelési és adatszolgáltatási terhet is jelent, amíg a cég létezik. Annak a vállalatnak, amely néhány embert szeretne kihelyezni, vagy amely még csak azt teszteli, működik-e egy folyosó, a cégalapítás nehezebb, mint maga a felvétel. A számla is rosszul néz ki: a saját társaság állandó költsége akkor is fut, amikor éppen egyetlen munkavállaló sincs kint.

A kölcsönvétel az EOR-szolgáltató igénybevételét jelenti. Az EOR-szolgáltató a célországban már bejegyzett munkáltató. Megvan az adószáma, a társadalombiztosítási számlája, és ahol kell, a szponzori regisztrációja is. Ő lesz a munkavállaló törvényes munkáltatója, és a saját nevében szponzorálja az engedélyt. A megrendelő cég megtartja az üzleti kapcsolatot és irányítja a napi munkát, de nem ő szerepel az engedélyen.

Hogyan felel meg az EOR-szerkezet a szponzorálási szabálynak

A mechanika egyszerű, amint a szerepek tisztázódnak. Az EOR-szolgáltató megköti a helyi munkaszerződést a munkavállalóval. Vezeti a helyi bérszámfejtést, és megfizeti a célország által előírt adókat és járulékokat. Szponzoráló munkáltatóként benyújtja a munkavállalási vagy az összevont engedély iránti kérelmet, és viseli a vele járó szponzori kötelezettségeket. A megrendelő cég olyan díjat fizet, amely a bért és a szolgáltató költségeit fedezi, és ő adja a munkavállalónak a tényleges munkautasításokat.

Az idegenrendészeti hatóság oldaláról nézve az iratanyag rendben van. Van bejegyzett belföldi munkáltató, akinek a bérszámfejtését ellenőrizni tudják, és van járuléknyoma, amelyet követni lehet. A mögötte álló háromszög nem változtat azon, amit a hatóság az engedélyen lát, mert a bejelentett munkaviszony és a befizetett járulék minden hónapban ugyanattól a bejegyzett cégtől érkezik. Épp ez a lényeg: az EOR-szolgáltató jogilag valódi munkáltató, nem papíron létező.

Az EOR-szolgáltatónak is teljesítenie kell a szponzori feltételeket

Az EOR igénybevétele nem ugorja át a szponzorálási követelményeket. Csak áthelyezi őket olyan félre, amely eleve ezek teljesítésére épült. Azokban az államokban, ahol formális szponzori nyilvántartás működik, az EOR-szolgáltatónak magának is elismert szponzornak kell lennie, mielőtt benyújthat. Hollandia a legtisztább eset. Az IND több útvonalhoz megköveteli az erkend referent státuszt, és az a szolgáltató, amelyik nincs a nyilvántartásban, ugyanúgy nem szponzorálhat rajtuk keresztül munkavállalót, mint ahogy a megrendelő cég sem tehetné. Elismert szponzor előbb, bérküszöb utána elmagyarázza, miért ez a regisztráció dönti el az útvonalat, még a bérszám előtt.

A gyakorlati hibalehetőség itt nagyon konkrét. A megrendelő ár alapján választ szolgáltatót, feltételezi, hogy az bárhol az Unióban tud szponzorálni, és csak később derül ki, hogy a célállamban nincs elismert szponzori státusza. Az IND nem fogadja be az összevont engedély iránti kérelmet nem elismert féltől. Az ügy nem is elutasításra kerül, hanem el sem indul rendesen, és a munkavállaló felsorakoztatására fordított hetek mennek újra. Aláírás előtt ellenőrizze a szolgáltató szponzori állását a konkrét célországban, méghozzá országonként külön, mert az egyik tagállami regisztráció a másikban semmit nem ér.

Amit az EOR-útvonal nem vált ki

Két dolgot szokás összekeverni ezzel az útvonallal, pedig nem ugyanaz. Az első a kiküldetés és az Unión belüli mobilitás joga. Ha egy munkavállaló már jogszerűen dolgozik az egyik tagállamban, meghatározott esetekben egy másikba kiküldhető szolgáltatásnyújtás céljából, külön szabályok szerint. Ez a mechanizmus nem ad felhatalmazást olyan harmadik országbeli állampolgár felvételére, aki még sehol nem dolgozik jogszerűen az Unióban. A még Nepálban lévő hegesztő esetében a kiküldetés nem rövidít le semmit: a célországi engedélyre továbbra is szükség van, és az EOR-útvonal ennek egyik megszerzési módja.

A második az a hiedelem, hogy az EOR kikerüli a munkaerőpiaci vizsgálatot vagy a kvótát. A szolgáltató szponzorálja az engedélyt, de az engedély ugyanaz marad. Ha az útvonalon munkaerőpiaci vizsgálat van, a vizsgálat akkor is érvényes. Ha az állam kvótát tart fenn, a szolgáltató kérelme is azon belül helyezkedik el. A szerkezet a cégproblémát oldja meg, nem az érdemi idegenrendészeti feltételeket. Az összevont engedélyről szóló írásunk sorra veszi, mely feltételek utaznak együtt az engedéllyel, függetlenül attól, ki szponzorál.

Egy figyelmeztetés, amelyet érdemes nyíltan kimondani: nem minden tagállam kezeli egyformán az EOR-jellegű háromszögű foglalkoztatást az engedély szponzorálása szempontjából, és van, ahol korlátozzák. Ellenőrizze a konkrét célország álláspontját, mielőtt erre a szerkezetre folyosót épít, ahelyett hogy feltételezné: ami az egyik uniós országban igaz, a következőben is az.

Hol áll ebben a Werklist

A Werklist Nepálból, Indiából, a Fülöp-szigetekről és a Nyugat-Balkánról keres és helyez ki fizikai munkavállalókat uniós munkáltatókhoz. Ha a fogadó munkáltatónak nincs társasága a célországban, mi visszük a keresést és a szűrést, és mi kezeljük a folyosót, miközben az engedély és a helyi bérszámfejtés egy erre épült szponzoráló cégnél van. Ha azt mérlegeli, saját társaságot alapítson vagy EOR-on keresztül szponzoráljon egy adott országban és munkakörben, küldje el a rövid leírást, és felrajzoljuk az útvonalat, mielőtt elkötelezi magát. Beszéljen egy tanácsadónkkal.